Médeia

Egy zord, viharos napon egy árva kislány téved Andersen szegényes pincelakásába. A kis Gerdát elbűvöli a bábszínház, amelyben négy bábu árválkodik. A megelevenedett bábfigurák - az Ólomkatona, a Táncosnő, Zsófi rongybaba, és Ole manó - egy különleges küldetés teljesítésére kérik fel a kislányt: ölelje meg a Hókirálynőt, hogy feloldódhasson a jég az emberek szívéről, és egy boldogabb szeretetteljes világ köszönthessen ránk.

Anette, a sikeres üzletasszony már elfelejtette, hogy milyen is a mindent elsöprő szerelem, de egy átlagos munkanapon váratlanul minden a feje tetejére áll. A kérdés, mi a fontosabb: revansot venni a múltbeli csalódásért, vagy adni még egy utolsó esélyt a nagy Ő-nek? Az eredetileg “A technikus” címen bemutatott darab 2011-ben Franciaországban az egyik legnagyobb irodalmi elismerésben, Molière-díjban részesült, melyet az adott év legjobb színpadi műve érdemel ki.

Volt egyszer, hol nem volt, egy ember meg egy asszony. Olyan szegények voltak, mint a templom egere, sőt, még annál is inkább, mert még gyermekük sem adatott. Egyszer a szegény ember talált egy seprűt az erdőben. Még jóformán haza sem ért vele, amikor betoppant hozzájuk a seprű gazdája is... A boszorkány, Rezeda néne, egy babszemet ad a seprűért cserébe. Ki is kel az elültetett bab reggelre és egy parányi fiúcskát terem. Nagy lenne a szülők öröme, ha a marcona zsiványok el nem lopnák egyetlen kincsüket, a babszemnyi, de annál nagyobb hangú legénykét, hogy tisztességes zsiványt faragjanak belőle... De Jankónk oly parány, hogy könnyen szem elől lehet téveszteni, viszont hangjának ereje hatalmas, pláne, ha a kocsmárosné kondérjából visszhangzik, szellemnek álcázva magát, mindenkiben félelmet ébresztve. Végül a királyi udvarig is eljut, megszabadulva a rablóktól és gazdagon tér haza a szüleihez, mindenki örömére.