Julius Caesar

Volt egyszer, hol nem volt, egy ember meg egy asszony. Olyan szegények voltak, mint a templom egere, sőt, még annál is inkább, mert még gyermekük sem adatott. Egyszer a szegény ember talált egy seprűt az erdőben. Még jóformán haza sem ért vele, amikor betoppant hozzájuk a seprű gazdája is... A boszorkány, Rezeda néne, egy babszemet ad a seprűért cserébe. Ki is kel az elültetett bab reggelre és egy parányi fiúcskát terem. Nagy lenne a szülők öröme, ha a marcona zsiványok el nem lopnák egyetlen kincsüket, a babszemnyi, de annál nagyobb hangú legénykét, hogy tisztességes zsiványt faragjanak belőle... De Jankónk oly parány, hogy könnyen szem elől lehet téveszteni, viszont hangjának ereje hatalmas, pláne, ha a kocsmárosné kondérjából visszhangzik, szellemnek álcázva magát, mindenkiben félelmet ébresztve. Végül a királyi udvarig is eljut, megszabadulva a rablóktól és gazdagon tér haza a szüleihez, mindenki örömére.

Ez a mese az ókortól egészen napjainkig jelen van a köztudatban, számos feldolgozás készült belőle. Ez alkalommal táncszínpadon látható a GG Tánc Eger táncművészeivel, Emődi Attila koreográfiájával. Hamupipőke, mint mindegyik lány, egy igazi hercegnő. Főhősnőnk arra vágyik, hogy egy napon megtalálja a saját hercegét és boldogan élnek, amíg világ a világ. Igen ám, de útközben vannak akadályok, amelyeket rátermettségével, némi segítséggel és egy csipetnyi varázslattal sikerül elhárítania. Hogy jön egy üvegcipő a képbe, és miként lesz ez a megoldás? Ebben a mesében is igaz lenne, hogy a jó mindig elnyeri jutalmát? Kiderül…..