Színház

Dzsepetto asztalos mester, évek óta családra vágyik, ezért egyik nap farag magának egy fabábút. Esti imájában azt kéri, hogy bárcsak igazi fiú lenne Pinokkió. A házában lakó Tücsök tanúja lesz, ahogy éjjel a Kéktündér varázslatával megeleveníti a bábut, s kinevezi őt a nevelőjének, lelkiismeretének. Itt indulnak a kalandok, melyben nagyon sok érdekes figurával találkoznak, s ahol a sok nehézség közepette megtanulnak szeretni, kiállni egymásért, összekapaszkodva családot alakítani.

A koncert első részében a Puskás, a musical dalaival és történetével ismerkedhetnek meg. A darab a világ legismertebb magyar embere, Puskás Ferenc labdarúgó pályafutásán keresztül mutatja be a ’40-es és ’50-es évek Magyarországát, annak társadalmi-történelmi-politikai körülményeit.

Nyomoztak már együtt a színház művészeivel? Ne hagyják ki! Most megtehetik! A híres zongoraművésznőt holtan találják otthonában, az elkövető egy fodrász szalon alkalmazottai között keresendő. A nyomozásban csak egy valaki segíthet. Ön, kedves néző! Ugyanis Önök befolyásolhatják és irányíthatják a nyomozást. Vigyázat! A történet minden este máshogy alakulhat.

Megnyugtató, ha az ember szülei évtizedek után is békében, szeretetben élnek együtt. Szinte egyszerre lélegeznek, ismerik egymás minden mozdulatát, fel vannak készülve minden sóhajra, horkolásra, tüsszentésre. Most új otthonban kezdenek új életet, hiszen a gyerekek felnőttek, élik a saját életüket. Vagy ez mégsem ilyen gömbölyű?

Hamupipőke kereskedő édesapja, édesanyja halálát követően újra nősül, így a lány kap egy mostohaanyát és két mostohanővért. Az édesapa, amikor egy utazására készül, megkérdezi a lányokat, ki, mit szeretne, a mostohák drága szöveteket, ruhákat, Hamupipőke azonban csupán egy kis csemetefát kér. Az utazás rosszul végződik, meghal az édesapa, aki árván hagyja Hamupipőkét.

Az Utolsó előtti vacsora eltér a színházfogyasztásnak attól a hagyományától, ahol a közönség tagjai külön-külön költik el aznapi szellemi táplálékukat, majd idegenként távoznak. Ebben a tekintetben közelebb áll a performanszhoz, mivel az itt-és-most-ban gyökerezik, és a közös élmények megélésére kíván rávilágítani nem csak színházi eszközökkel. Az Utolsó előtti vacsora egy olyan világot teremt, aminek még nincs megpecsételve a sorsa. A cirkusz műfajához közelít a tekintetben is, hogy a szabadság képzetét kelti: túlmerészkedik a célszerűségen. A képzelet burjánzásában gyökerezik, mint a lakoma, amelyet együtt fogyasztanak el az alkotók és a nézők. Az előadás asztalokhoz ültetett vacsora formájában zajlik. A performansz végén mindenkit maradásra, élmény feldolgozásra, beszélgetésre bátorít a produkció.

Kata és Bianca egy gazdag páduai úr lányai. Egyik szelíd, mint a galamb, de a másik vad, indulatos, csípős nyelvű, fékezhetetlen. A kisebbiknek akad is kérője bőven, de apja nem adja férjhez addig, míg a nagyszájút el nem veszi valaki. Hiába a sok kérő, Makrancos Kata senkinek nem kell. Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben jelenik meg Petrucchio, akit nem riaszt vissza a feladat. Elhatározza, hogy megzabolázza a gazdag, csinos, vonzó hárpiát.

Az operettirodalom egyik legsikeresebb alkotása, Kálmán Imre legnépszerűbb operettje, a Marica grófnő mindig ünnep egy színház és a közönség számára. Egy klasszikus nagyoperett minden kötelező kelléke jelen lesz – lóháton táncra pördülő, remek hangú színészekkel.Örök klasszikus melódiák és egy szórakoztató történet, ez jellemzi leginkább a Marica Grófnő operettet, s ha mindehhez hozzáadjuk a Nemzeti Lovas Színház művészeinek szemkápráztató mutatványait, a látványos koreográfiákat és a soha véget nem érő dinamikus forgatagi hangulatot, biztosak lehetünk benne, hogy egy kiváló estének lehetünk szemtanúi. Az operett világa a lovas színház sajátja, hiszen a korszak, melyet megidéz, s a benne rejlő báj, a soha el nem múló eleganciával párosulva, egy örök mámort varázsol a nézők el, mely élmény minduntalan ugyanazt a korhű romantikát idézi meg, mely a magyar színjátszás elmúlt száz esztendejében mindig visszatérő lelkesedéssel jelenik meg.

Tartson velünk egy igazi házibuliba! Idézzük meg együtt a Szent István parkot, az Ipoly mozit, a Dagály Fürdőt – szűkebb hazánk, a budapesti XIII. kerület nevezetes pontjait; és a Ki mit tud?-ok korszakát, amikor is egy kezdő, fiatal zenekar még pálmafákat tudott a Váci út macskaköveire varázsolni.

Metsző humorral és mély emberismerettel írta meg két híres egyfelvonásosát Molnár Ferenc. Pazar szerepek színészeknek és remek szórakozás a nézőknek. Párban szép az élet, hát, még ha egy bankigazgató (Egy, kettő, három) és egy színházigazgató (Az ibolya) édes-sanyarú sorsát vetheti össze a közönség egy este, egy színpadon, két előadás során. De messzire menő következtetéseket nem kell levonni: mindkét hős (és holdudvara) magáért beszél, mindkét történet egy-egy „napi bölcselet”, rácsodálkozás a karrierre, hatalomra, és nem utolsó sorban a szerelemre, azóta sem változó világunkban. Mert ami változott, az „csak” a stílus, s habár a mai elegancia csupán egy fényes gomb egy száz évvel ezelőtti frakkon vagy zsaketten, az igény megmaradt. S ezzel együtt a problémák megoldásával járó édes-bajos küzdelmek is.