Színház

Metsző humorral és mély emberismerettel írta meg két híres egyfelvonásosát Molnár Ferenc. Pazar szerepek színészeknek és remek szórakozás a nézőknek. Párban szép az élet, hát, még ha egy bankigazgató (Egy, kettő, három) és egy színházigazgató (Az ibolya) édes-sanyarú sorsát vetheti össze a közönség egy este, egy színpadon, két előadás során. De messzire menő következtetéseket nem kell levonni: mindkét hős (és holdudvara) magáért beszél, mindkét történet egy-egy „napi bölcselet”, rácsodálkozás a karrierre, hatalomra, és nem utolsó sorban a szerelemre, azóta sem változó világunkban. Mert ami változott, az „csak” a stílus, s habár a mai elegancia csupán egy fényes gomb egy száz évvel ezelőtti frakkon vagy zsaketten, az igény megmaradt. S ezzel együtt a problémák megoldásával járó édes-bajos küzdelmek is.

Megnyugtató, ha az ember szülei évtizedek után is békében, szeretetben élnek együtt. Szinte egyszerre lélegeznek, ismerik egymás minden mozdulatát, fel vannak készülve minden sóhajra, horkolásra, tüsszentésre. Most új otthonban kezdenek új életet, hiszen a gyerekek felnőttek, élik a saját életüket. Vagy ez mégsem ilyen gömbölyű?

A fiatal Edmond Dantest a menyegzőjéről viszik el a rendőrök egy feljelentés alapján. If várának börtönébe kerül, ahonnan nincs visszatérés. A vád: kapcsolat az akkor száműzött Napóleonnal. A vád hazugságra épül, de Dantes már nem tudja bizonyítani igazát.

Az operettirodalom egyik legsikeresebb alkotása, Kálmán Imre legnépszerűbb operettje, a Marica grófnő mindig ünnep egy színház és a közönség számára. Egy klasszikus nagyoperett minden kötelező kelléke jelen lesz – lóháton táncra pördülő, remek hangú színészekkel.Örök klasszikus melódiák és egy szórakoztató történet, ez jellemzi leginkább a Marica Grófnő operettet, s ha mindehhez hozzáadjuk a Nemzeti Lovas Színház művészeinek szemkápráztató mutatványait, a látványos koreográfiákat és a soha véget nem érő dinamikus forgatagi hangulatot, biztosak lehetünk benne, hogy egy kiváló estének lehetünk szemtanúi. Az operett világa a lovas színház sajátja, hiszen a korszak, melyet megidéz, s a benne rejlő báj, a soha el nem múló eleganciával párosulva, egy örök mámort varázsol a nézők el, mely élmény minduntalan ugyanazt a korhű romantikát idézi meg, mely a magyar színjátszás elmúlt száz esztendejében mindig visszatérő lelkesedéssel jelenik meg.

Mátyás királynak, aki messze földön híres igazságosságáról, meggyűlik a baja udvari bolondjával, Mujkóval. Mujkó az egész királyi palotát teliharsogja azzal, hogy belőle milyen jó király lenne, bölcsebb talán, mint Mátyás király. Mátyás gondol egyet: egy napra tréfából megteszi királlyá a bolondot, aki "bölcs" döntéseivel összekutyul mindent, sőt, majdnem háborúba sodorja Magyarországot Burkus országgal. Eközben megjelennek a mese szokásos szereplői: az álruhás királyfi, a gonosz gazdaasszony, Burkus király, a szegény libapásztor lányka, a mindig ideges főminiszter, a lusta lány és szegény édesanyja. De természetesen, ahogy a mese megkívánja, minden jóra fordul és rendbe jön Mátyás király közbelépésével. Mindenki megkapja a jutalmát, vagy elnyeri a büntetését. A szerelmesek egymáséi lesznek, és mindenki boldogan él, míg meg nem hal. A mese végén pedig nyugodtan mondhatjuk együtt a gyerekekkel: itt a vége, fuss el véle!

A Legcsinosabb óriás egyáltalán nem csinos, sőt. ORMÓTLAN! BUMFORDI! Mindent felborít, mindent letapos. De hohó! Hiszen itt a gyógyír: a csudálatos

zenés terápia

Sziasztok, megint én vagyok az, Guszti!

Mrs. Dolly Levi furfangos, házasságokat összehozó cselszövései, melyekkel megözvegyült, fiatalabb és élemedettebb hölgyeket és urakat próbál közös háztartásba terelni, sok-sok kacagtató félreértésre, faramuci, összegabalyodott helyzetek szórakoztató feloldására adnak alkalmat – mígnem Dolly végül magának szerzi meg a legjobb partit.

Négy kiszolgált, gazdájától elmenekülő, reménytelen helyzetbe kerülő állat összetalálkozik és elhatározza, hogy Brémába vándorol, hogy ott beáljon muzsikusnak. De mit érthet a zenéléshez egy szamár, egy kutya, egy macska és pláne egy kakas? Valljuk be, egy kissé hamiskás és zajos a kompánia, ám oda se neki! Ha nem így lenne, ugyan hogy tudtak volna elűzni egy csapat marcona rablót a zsiványtanyájukról? Ugye, hogy sehogy? Hát mi ez, ha nem tehetséges zenélés? Egy zsiványtanya nagyon barátságos kuckóvá alakítható, ahol aztán boldogan élhetnek az otthonukat vesztett cimborák. Csupán egy kérdés maradt még hátra: Mi lett ezzel a „Brémai muzsikus”- tervvel? Nyugalom, arra is sor kerül, nem árulom el, hogyan, mindenesetre kell hozzá egy kis gyakorlás. Csak annyit mondok, hogy nagy szerepe van benne egy kedves rablólánynak, akit nem riasztott el a nagy csetepaté…A Grimm fivérek kedves meséje ezúttal egy kicsit más köntösbe bújtatva sétál a közönség elé. Szó esik a felelősségről, a hűségről, a bátorságról és a barátság minden akadályt legyőző lendületéről.