Prozódia

Mélyzölden burjánzik a dzsungel. Hosszú liánokon majmok csüngnek, álmukban kígyó öleli őket… Tigris üvöltése töri meg a csendet. Puha talpain éjfekete párduc suhan, zöld szemében a hold fénye villan, cikáz… Farkasok vonyítják felhők vonulását, a vén medve csendre inti őket. Ölében egy apró szerzet: az Emberkölyök. Testvérei a farkasok, mestere a fenséges párduc és a rozzant medve, ellensége a vérszomjas tigris: Sir Kán. Maugli, aki visszatér az emberek közé, vagy a vadont választja a farkasokkal? Maugli, az emberfiú, aki legyőzi ellenségeit és boldogságot keres új családjának a sűrű lombok között… Kihagyhatatlan, szívmelengető, ugyanakkor vidám történet a barátságról, szerelemről, gyermekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek…

A darab hat különböző hátterű nőről szól, akik látszólag semmiben sem hasonlítanak egymásra, mégis ugyanarra az önbizalom-növelő rúdtánckurzusra jelentkeznek – ám hamar kiderül, hogy nem csupán a szexi mozgás miatt jöttek. A találkozások során barátságok szövődnek, titkok kerülnek napvilágra, és a nők fokozatosan elfogadják, megszeretik saját testüket. Egy bátor, merész ötlettől vezérelve elhatározzák, hogy jótékonysági céllal levetik a gátlásaikat… és a ruháikat is. A vígjáték szellemes és felszabadító – az önelfogadásról, a női összetartás erejéről és arról szól, hogy néha a legnagyobb kihívás levetkőzni – lelkileg és szó szerint is.

Egy olasz halászfalu. Sós levegő. Pizzaillat. És lüktető feszültség. Üdvözlünk Chioggiában – egy isten háta mögötti tengerparti faluban, ahol a frissen sült pizza illata keveredik a sós széllel, a tésztagyúrás hangját pedig egyre hangosabb szóváltások szakítják félbe. Itt élnek azok a nők, akik gyönyörűek, temperamentumosak, és legfőképp: férjet akarnak. De nem akármilyet – és nem akárhogyan. A férfiak ritkán vannak otthon – a tenger viszi őket, gyakran végleg. Így minden hazatérő férfi igazi főnyeremény. Meg is indul a harc értük: csetepaték, cselszövések, féltékenységi jelenetek, sírás és kacagás forgatagában. Néha annyira elszabadul a káosz, hogy repül a pizzatészta, a paradicsomszósz beteríti a fél falu lakosságát, és mindenki arca maszatos lesz – de csak addig, míg elő nem kerül a tökfagyi, minden chioggiai nő kedvence, amit aztán békülésként boldogan nyalogat mindenki. Goldoni klasszikusa szenvedélyes, sodró, és ízig-vérig olasz. Itt az emberek nem szégyellik az érzéseiket: kiabálva, csókolva, kacagva, balhézva élik az életet. Mediterrán temperamentum, csípős női nyelv, szívből jövő káosz és felszabadító nevetés – ez a vígjáték olyan, mint egy olasz családi ebéd hangos, fűszeres, néha repül valami, de a végén mindenki jóllakik – főleg nevetésből. Egyszer mindenkinek el kell mennie Chioggiába. Legalább egy estére. Hogy férjet talál-e, azt nem ígérjük. De hogy nevetni fog, az biztos.