Öreglányok

Két angol úriember érkezik egy spanyol villába. Egyikük a nejével, Fay-jel, a másik, az idősödő sorozatszínész, Howard pedig a nála húsz évvel fiatalabb Dodie-val. A párok mindössze egy kellemes hosszú hétvégét szeretnének eltölteni főnökük üresnek hitt, dél-spanyol tengerparton fekvő fényűző nyaralójában, ahol ráadásként még Raynor nyomozó és Kutya, a gengszter is felbukkan. A furcsa párok furcsa találkozásához három teljesen egyforma, ámde merőben más tartalmú táska szolgáltatja a végleges, de annál inkább humoros szituációk sorozatát.

Volt egyszer, hol nem volt, egy ember meg egy asszony. Olyan szegények voltak, mint a templom egere, sőt, még annál is inkább, mert még gyermekük sem adatott. Egyszer a szegény ember talált egy seprűt az erdőben. Még jóformán haza sem ért vele, amikor betoppant hozzájuk a seprű gazdája is... A boszorkány, Rezeda néne, egy babszemet ad a seprűért cserébe. Ki is kel az elültetett bab reggelre és egy parányi fiúcskát terem. Nagy lenne a szülők öröme, ha a marcona zsiványok el nem lopnák egyetlen kincsüket, a babszemnyi, de annál nagyobb hangú legénykét, hogy tisztességes zsiványt faragjanak belőle... De Jankónk oly parány, hogy könnyen szem elől lehet téveszteni, viszont hangjának ereje hatalmas, pláne, ha a kocsmárosné kondérjából visszhangzik, szellemnek álcázva magát, mindenkiben félelmet ébresztve. Végül a királyi udvarig is eljut, megszabadulva a rablóktól és gazdagon tér haza a szüleihez, mindenki örömére.

Ez a formabontó, humoros, mégis romantikus est most Salgótarjánba látogat – a színész így tulajdonképpen hazatér, felesége pedig elkíséri őt. Minden élő kapcsolatban – legyen az egy hónapos vagy akár több évtizedes – van két közös pont: mindnek volt kezdete, és mindnek van jelene.