Nagyzenekari koncert: Brahms – 2
A februári koncert után májusban Brahms újabb két magyar tánca, egy kihívást jelentő versenyműve és mélységeket megjáró szimfóniája kerül a Fesztiválzenekar műsorára.
A februári koncert után májusban Brahms újabb két magyar tánca, egy kihívást jelentő versenyműve és mélységeket megjáró szimfóniája kerül a Fesztiválzenekar műsorára.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2024. május 14. kedd, 19:45
Nagyzenekari koncert: Brahms – 2
Műsor:
Johannes Brahms: 21. magyar tánc;
a-moll kettősverseny hegedűre és csellóra, Op. 102;
14. magyar tánc;
4. (e-moll) szimfónia, Op. 98
Veronika Eberle (hegedű)
Steven Isserlis (cselló)
Vezényel: Fischer Iván
A táncsorozat utolsó, valamint egyik leglíraibb darabja nyitja a két félidőt. A hangversenyt Brahms tragikus hangvételű e-moll szimfóniája zárja, amely a középkortól a romantikáig sok elemet ötvöz. A szünet előtti mű eredetileg ötödik szimfóniának indult, végül kettősverseny lett belőle. A hegedűszólót egy 1693-as Stradivarin Veronika Eberle játssza, akinek hangja a Bachtrack kritikusa szerint „olyan, mint a felhőkön áttörő meleg napsugár”. Partnere a sokoldalú legenda, a Gramophone Hírességek Csarnokának tagja, a magát csellistaként, íróként, zenei felfedezőként és általános rajongóként jegyző Steven Isserlis.
A brahmsi életmű legszélesebb körben ismert sorozatát, a huszonegy magyar táncot kis túlzással a szerző hegedűművész barátjának, Reményi Edének köszönhetjük. Ő volt az, aki megismertette vele a magyar városi cigányzenét, a csárdás és a verbunkos típusait. A Brahms által feldolgozásoknak nevezett négykezes zongoradarabokat ma inkább zenekari változatban ismerjük. A 21. magyar tánc fürge tempójával, gazdag díszítettségével és a fuvola kiemelt szerepével a virtuóz népi furulya játékát idézi. A sorozat 14. darabja egyike azon kevés táncnak, amelyben Brahms semmilyen kölcsöndallamot nem használt fel. Lassú, elegáns, már-már a palotásra emlékeztető zene.
„Az a mulatságos ötletem támadt, hogy versenyművet írjak hegedűre és csellóra” – írta Clara Schumann-nak Brahms. A kettősverseny célja az volt, hogy megbékítse haragban lévő régi jó barátját, a hegedűvirtuóz Joachim Józsefet. A darab, amelyben a csellószólam Brahmsot, a hegedűszólam Joachimot szimbolizálja, elérte a kívánt hatást, az egymással társalgó két szereplő a műben és az életben egyaránt közös hangra talált. A két hangszer bővelkedik a szólókban, de igazán duettjeik emlékezetesek: olykor teljesen összeolvadva, ugyanabban a magasságban játszanak. A terjedelmes nyitótétel és a nagy ívet bejáró lassú rész után könnyed finálé zárja a művet.
Brahms félt, hogy a közönség rosszul fogadja majd negyedik szimfóniájának drámai, komoly hangvételét. A szerző vezényelte premier azonban óriási sikert aratott, két tételt is megismételtettek a meiningeni zenekarral. Az első tételben egy egyszerű, mottószerű téma és egy ritmikus dallam sző egyre bonyolultabb hálót. A klasszikus szonátaforma után középkori fríg hangsort is használó lassú tétel következik, amelyben megszólal Brahms sokak által legszebbnek tartott melódiája. A szerző a scherzóban szabadjára engedi humorérzékét, a vidám hangulatot a triangulum csilingelésével fokozza. A barokk chaconne formájában megírt finálé egy Bachtól vett basszusmenetre épít egyre összetettebb variációkat, hogy aztán fájdalmas pontot tegyen a darab végére.
A Kölcsönlakás egy vérbő brit vígjáték, tele félreértésekkel, titkolt afférokkal és őrült helyzetekkel. A történet egy látszólag ártatlan lakáscserével indul, amikor Henry kölcsönkéri barátja, Philip lakását egy titkos randevúra. Csakhogy hamarosan mindenki más is pont ugyanarra a lakásra tart igényt – más és más célból. A szereplők sorra bukkannak fel, miközben próbálják titkaikat leplezni és a helyzetet kezelni. A félreértések lavinája azonban megállíthatatlanul gördül tovább. Az írópáros sziporkázó humorral mutatja be az emberi gyarlóságokat pörgős tempóval, elsőrangú helyzetkomikummal. A nevetéssel teli, könnyed színházi este garantált szórakozás, ahol senki sem az, akinek látszik!
Titkokkal teli játék az Orfeumban, ahol mindenkinek van veszítenivalója, de mindenkire boldog vég vár. Edvin herceg rajong Szilviáért, a Pesti Orfeum csillagáért, de arisztokrata családja ellenzi a rangon aluli kapcsolatot. Edvin szülei mindent elkövetnek, hogy visszacsalják fiukat Bécsbe, hogy ott eljegyezze unokahúgát, Stázi grófnőt. A cselekményt a kedves, bolondos Bóni gróf és Feri bácsi, az orfeum törzsvendégei bonyolítják. A végén persze mindenki boldog lesz szíve választottjával.
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!