IX. (d-moll) szimfónia

Az előadásban öt Álommanó vezet minket egy izgalmas, titkokkal teli térben, ahol minden lépés egy új kaland kezdete. Ám a csapat nem teljes: egyikük eltűnt. A többiek felkerekednek, hogy megtalálják, és visszaadják a szárnyát, a színét és a hangját, amit elveszített. Az utazás során próbák es felismerések formálják őket. Hogy ki segíti az Álommanókat, és hová vezet ez a különös utazás - maradjon titok. Csak az biztos, hogy aki velük tart, többé nem néz ugyanúgy a láthatatlan világra. Ami a lelkedben él, az akkor is létezik, ha csak te látod.

Volt egyszer, hol nem volt, egy ember meg egy asszony. Olyan szegények voltak, mint a templom egere, sőt, még annál is inkább, mert még gyermekük sem adatott. Egyszer a szegény ember talált egy seprűt az erdőben. Még jóformán haza sem ért vele, amikor betoppant hozzájuk a seprű gazdája is... A boszorkány, Rezeda néne, egy babszemet ad a seprűért cserébe. Ki is kel az elültetett bab reggelre és egy parányi fiúcskát terem. Nagy lenne a szülők öröme, ha a marcona zsiványok el nem lopnák egyetlen kincsüket, a babszemnyi, de annál nagyobb hangú legénykét, hogy tisztességes zsiványt faragjanak belőle... De Jankónk oly parány, hogy könnyen szem elől lehet téveszteni, viszont hangjának ereje hatalmas, pláne, ha a kocsmárosné kondérjából visszhangzik, szellemnek álcázva magát, mindenkiben félelmet ébresztve. Végül a királyi udvarig is eljut, megszabadulva a rablóktól és gazdagon tér haza a szüleihez, mindenki örömére.